Kezdőoldal

Hű, de régen volt, de még most is megáll bennem az ütő. Hivatalos levelet kaptam, hogy nem folytathatom tovább a tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, mert a megadott öt félév alatt nem teljesítettem a négy félévnyi testnevelés órát. Nem akartam elhinni, bementem a dékáni hivatalba, de kiderül, menthetetlen vagyok, a dékán nem ad még egy lehetőséget, csak a testnevelés tanszék vezetője tehet velem kivételt, de még sosem fordult elő.   

A piliscsabai egyetem és a piliscsabai verseny eredeti helyszínnek gondolt egykori Zakeus éttermet üzemeltető kft. felhős viszonyára az idei év is példát szolgáltatott. Kerényi István főszervezőnek az idén is új helyszínt kellett keresnie, ezúttal mindössze két napot kapva a verseny tényleges napjáig. A verseny szerencsére nem maradt el, bár fizikai nehézségek ismét adódtak. Az ezúttal is hatalmas – 75 párt, köztük sok amatőrt számláló – mezőnynek szűkösnek bizonyult a terem, és ennyi asztal is csak úgy fért el, hogy az asztalok kisebb hányada dohányzóasztalka lehetett csak – a hosszabb színek szinte lelógtak az asztalról. Az első fordulót 71 százalékkal nyerő Els Toutenel–Fischer Brigitta pár győzelme, fölénye így is meggyőző volt. No, és a leosztásokra sem lehetett panasz.

Az utolsó fordulóban is voltak jópofa partik, bemelegítésnek az I/B osztályból egy szlem, amiben lehetett alkalmazni egy-két fogást.        

Az úgy történt, hogy az IMP-bajnokság utolsó előtti fordulójában a II. osztályban a második oktáv alatt az alábbi licitmenet után Dél helyén asztal lehettem.          

Még a szenteknek is hajladozik a kezük ide-oda, így nem csak olyan partik kerülhetnek terítékre, amit mások rontottak el. Látszólag egy könnyen megoldható ellenjáték helyzetről van szó egy érdektelen töredékpartiban – de várjuk ki a végét.

A szokásos körültekintés alkalmával a III. osztályban találtam egy partit, ami megragadott. Kezdő koromban arról álmodoztam, hogy egyszer majd belicitálok és teljesítek egy 7 szant – aztán akár abba is hagyhatom a játékot, hiszen annál többet úgy sem lehet benne elérni. Pedig ha másért nem is, de az újabb és újabb 7 szanok miatt érdemes folytatni…

Az IMP-bajnokság II. osztályának 6. versenynapján két egymás utáni partiban kellett Észak–Délnek 3 szannal megküzdenie. Legalábbis alakulhatott volna úgy is.        

A hagyományos balatonföldvári Ecosoft-verseny népszerű, nem kis mértékben a szokásostól eltérő lebonyolítása miatt. Nos, a csapatverseny a kedvenc formátumom, de evvel a rájátszásos rendszerrel még nem tudtam kibékülni, talán azért, mert többször nyertem meg már az alapszakaszt, de magát a versenyt még sosem. Ám a párost ezúttal igen.

Mielőtt a IV. osztály partijait tálalnánk, előételként nézzünk meg egy érdekes leosztást az I/B osztályból. Nem könnyű falat, de az étvágy megjöhet tőle.  

A III. osztályú IMP-bajnokság eddig valahogyan kimaradt ebből a sorozatból, most ott is körülnézünk egy kicsit. A fókusz azért továbbra is a IV. osztályon van.